Nem igaz. Ezt nem hiszem el. Felforgattam az egész lakást, de nem találtam meg a könyvet, amit még Fifitől kértem kölcsön. Muszáj neki visszavinnem, hiszen már száz éve nálam van. De persze, pont ilyenkor tűnik el. Eddig mindig itt volt a szemem előtt.
Hullafáradtan folytattam a keresést, sajnos eredménytelenül. A szemeim alatt már mély karikák ültek, hajam pedig úgy nézett ki, mintha még nem találkozott volna fésűvel. Lassanként végignéztem a fiókokat, a polcot, az ágy mögé is bekukkantottam - semmi. Egyre inkább feladtam a dolgot, és elkeseredetten rogytam le a földre egy-egy pillanatra. Elfáradtam.
Ekkor láttam meg a könyvszerű tárgyat a fiókos szekrény mögött. Szívem hevesen verni kezdett, és azonnal értenyúltam. Talán ez lesz az, végre valahára...
A könyv elején virágok voltak, oldalán pedig ez a felirat díszelgett : Napló. Ez nem Fifi könyve. Dühösen ellöktem magamtól a noteszt, és tanácstalanul kucorodtam a földre. Nem lehetek ennyire szétszórt. Nincs meg az a hülye könyv.
Magamban feladtam a keresést, de furdalt a kíváncsiság. Mi az a napló? Hogy került ide? Még sosem írtam ilyesmit. Kérdőn nyúltam az elhajított könyvecske után, és belelapoztam. Finoman fogtam a lapokat ujjaim között, és végignéztem. Üres volt. Teljesen üres. Miután erről meggyőződtem, elégedetten borítottam rá a virágos fedelet, és felálltam a földről. A naplót a kezemben szorítottam, majd az ágyra dobtam. Talán hasznát is vehetem.
Vajon milyen naplót írni? Minden napodat részletesen lejegyezni, mint a filmekben? El is mosolyodtam egy pillanatra. Eddig miért nem jutott ez eszembe? Azt hiszem, nem is olyan rossz, hogy csak ezt találtam meg. Mostantól naplót fogok írni, mint a többiek. Elvégre nem véletlenül találhattam meg ezt...
***
És akkor még nem is tudtam. Nem is tudtam, hogy oka volt annak, amiért a kezembe akadt a könyv. Életem egyik legbonyodalmasabb korszaka következett, titkolózás, fiúk, családi ügyek és barátságok... Talán a napló volt az, aki sosem hagyott cserben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése